Helytörténet
A mindig is mezőgazdasági termelésből élő falu, két községnek, Tiszaabádnak és Tiszaszalóknak az egyesüléséből jött létre történelmünk során.
Abádot Anonymus említi először, mint a XIII. században fontos tiszai révhelyet, s mint Thonuzoba besenyővezér birtokát.
Szalók, mint török eredetű név - a Szalók nemzetség szállásterülete - a honfoglaló magyarság törökös elemeire utal, mely településrész 1697-ig folyamatosan lakott hely, majd elpusztulhatott, mert 1717-től tudunk arról, hogy megindult a községi élet. 1849-től a két településrész több alkalommal egyesült és vált szét, majd végleges egyesülésére - közakaratra - 1896-ban került sor. Ezen esemény centenáriumát 1996-ban ünnepsorozattal köszöntöttük.
Településünk életét és lehetőségeit alapjaiban változtatta meg a kiskörei duzzasztómű elkészülte után a Tisza-tó, melynek szigetekkel tarkított duzzasztással létrehozott mesterséges, 127 km2 nagyságú árterületéből a 14 km2 egybefüggő, szabad vízfelülete Abádszalóknál található, ezért is válhatott a csendet, nyugalmat szerető, a vízisportoknak hódoló, a horgászatot, vadászatot kedvelő bel- és külföldi turisták paradicsomává.
Lakosságunk és vendégeink szabadidejének tartalmas eltöltését, kikapcsolódását szolgálja évek óta a keleti régió egyik leggazdagabb nyári programját kínáló "Abádszalóki Nyár" kulturális képzőművészeti és sportrendezvényeket felölelő sorozata, mely közel húsz éve nemzetközi méreteket öltött.
Településünk nem csak büszke értékeire, de óvja is azokat. Az 1996-ban az egyesülés 100. évfordulójára kiadott és a település történetét hét évszázadra visszamenően felidéző, igényesen összeállított könyv, a szintén 96-os születésű községi címer és zászló, a műemlék római katolikus templomunk - melynek oltárképeit falunk szülötte Kovács Mihály festőművész készítette - egyediségével nemzetközi hírű babamúzeum mind-mind jelzi, hogy Abádszalók épít hagyományaira, azokra az értékeire, amely a víz mellett még tartalmasabbá tehetik mind az itt élő, mind a vendégek hétköznapjait.
Abádszalók Címerének heraldikai leírása
Címerleírás
Álló háromszögű pajzs zölddel és kékkel vágott felső mezejében kiterjesztett szárnyú, fejével jobbra fordult arany sas, csőrében arany koszorút tart; az alsó mezőben középen lebegő, kifelé ívelt helyzetű ezüst csuka.
Külső dísz
A pajzs felett fekete "ABÁDSZALÓK" felirat.
Zászló
1 : 2 arányú (90*180 cm) fekvő téglalap ezüst mezővel, a szélein felül kék, alul zöld osztással (1/6, 4/6, 1/6), melyen a címer az első harmadban helyezhető el.
Lobogó
2 : 1 arányú (180*90 cm) álló téglalap a zászlónál megadott színbontásban, alján 10 cm-es arany rojttal, a címer a felső harmadban helyezhető el.
Szimbólumok értelmezése
Abádszalók címerében a zöld mező a mezőgazdaságra utal, a kék mező a Tiszára, a sas a település egyik részének névadójára, a honfoglalókorban itt birtokos Aba nemzetségre, míg a halak a település másik részének régi pecsétjét idézik, egyben a halászatra utalnak, mely a mezőgazdaság mellett egyik legfontosabb megélhetési forrás volt.
A címert és a zászlót Szekeres István grafikus művész, tervezte, a heraldikai leírást pedig Nyulásziné Dr. Straub Éva készítette 1996-ban.
