Abádszalók neves szülöttei
Protestáns prédikátor könyvnyomdász. Valószínűleg a Tomaj nemzetségbeli Abádi család tagja volt. 1534-ben a krakkói, majd 1543-ban a wittenbergi egyetemre iratkozott be. 1541-ben kiadta a Magyarországon nyomtatott első magyar nyelvű könyvet, Sylvester Uj Testamentum fordítását. Nyomtatott még három művet. de ezekből nem maradt példány. 1544-ben pappá szentelték. 1545-ben Szegeden volt prédikátor.
Orczy Lőrinc (1718-1789)
Költő, főúr. Magyar érzésű és szellemiségű költő volt, az irodalomnak is lelkes patrónusa. Verseit 1787-ben Költeményes holmi címen Révai Miklós adta ki. Legismertebb verse „A bugaci csárdának tiszteletére" című poéma. Komolyan foglakozott az árvízvédelem problémáival, a Tisza szabályozásával. gazdálkodó, de művelt főúr volt.
Csethe Mihály (1764-1792)
Református lelkész. Emlékezései szerint Abád lakosai 1567 körül már a helvéciai (református) vallás tételeit követték, mert Abád ekkor a református vallású, felvilágosult erdélyi fejedelmek birtokaihoz tartozott.
Begányi György
Református lelkész. Csethe Mihály lelkészsége alatt került Abádra. A debreceni kollégiumban togatus deákságig vitte, Abádon is bevezette a latin grammatika elemeinek oktatását.
Lengyel József (1770-?)
Református lelkész. 1770. március 31-én született Tisza-Abádon, Tiszaszentimrén tanult.
Udvarhelyi Miklós (1790-1864)
Színész. A magyar színészet úttörőinek egyike, Tisza-Abádon született 1790-ben. Szülőháza már nincsen meg, a helyén épült ház (ma Széchenyi út) iskolai célokat szolgál. Apja 28 éven át volt a református iskola rektora, főtanítója, aki a fiát Debrecenbe küldte tanulni, mert azt szerette volna, ha a fia az ő helyére lép. A fiatalembert azonban a színészet vonzotta ezért 1808-ban beállott a debreceni színi-társulathoz. 1827-ben a Kolozsvári Színház igazgatója lett, majd a Budai Játékszínhez került. 1838-ban a Nemzeti Színház tagja lett. 1864. január 14-én halt meg Pesten.
Kűváry János (1793-1876)
Apát. Egri címzetes kanonok és apát. Mádon született 1793. augusztus 31-én. 1817-ben szentelték pappá. 1832-1847-ig volt Tisza-Szalók lelkész. 1876. január 9-én halt meg.
Csurilla János (1813-?)
Néptanító Rimaszombaton, Tisza-Örsön, majd hét évig Tisza-Abádon, ahol 1838-ban jegyzőnek választották. Hetvenedik születésnapját megünnepelték. Erre az ünnepélyre nyomtatott Emlékkönyvet adtak ki, melyben mint veterán népköltőt említik, versei azonban sehol sem találhatók.
Györök György (1815-1888)
Ügyvéd volt, majd 1848-49-ben a pápai zászlóalj hadbírája. Később bujdosott. Az 50-es években a devecseri szolgabírója járás kerületi jegyzője. utolsó éveiben tanár volt előbb Budán, majd Somorján, végül Jászberényben. 1888-ban Tisza-Abádon halt meg.
Kovács Mihály (1818-1892)
Festő. A hírneves festőművész 1818. július 25-én született Tisza-Abádon. Szülőháza a Mikszáth Kálmán út 28. sz. alatt állt. Atyja Kovács Mihály, anyja Németh Mária volt, mindketten urasági szolgálatban álltak. A kisfiúban egy öreg családi Biblia metszetei és a helybeli katolikus templom festményei keltették fel a művészi érdeklődését. 1829-ben Kunhegyesre ment latint tanulni, és már ekkor szorgalmasan festegetett. Tisza-Abád földesura, Orczy László értesült a fiú tehetségéről, és meghagyta, hogy az ő költségén taníttassák tovább. 1833-ban Pesten, majd Bécsben és Rómában tanult. Oltárképeket, arc- és történelmi képeket festett. Külföldi képtárakban olasz, spanyol, németalföldi mesterek alkotásairól számos másolatot készített. Az egri egyházmegye területén több oltárképet festett. Leghíresebb történelmi festménye, az „Árpád pajzsra emeltetése" volt, de ez sajnos a II. világháborúban megsemmisült. Hagyatékát, 128 festményét felesége az Egri Érseki Liceum képtárának ajándékozta: ma az anyag az Egri Dobó István Múzeumban található. Szülőfalujában 1871-ben készítette az Ülő Madonna a kis Jézussal és a Mater dolorosa című képeket, melyek ma is a szalóki katolikus templom díszei. Kovács Mihály oldalági leszármazottai, H. Kovács Jánosék is Létai Jánosék kegyelettel őrzik egyik alkotását, az édesapjáról 1849-ben festett portrét. A Három grácia c. képe is rokonsága tulajdonában van. 1995-ben az abádszalóki általános iskola az ő nevét vette fel.
Horváth Ernő (1836-1887)
Plébános. Tisza-Abádon született 1836. augusztus 06-án. 1858-ban lépett a rendbe, 1862. december 08-án szenteltetett fel. A pesti rendházakban volt magyar hitszónok, majd Veszprémbe, onnét Pápára helyezték át. A rendből kilépett, és 1886-ban a járásbíróságoknál díjnok lett. Pápán halt meg 1887-ben.
Szendrői Geöcze Aladár (1840-?)
Református lelkész. Sátoraljaújhelyen született 1840. április 25-én. Növendékpap korában szentbeszédet írt. A századfordulón Tisza-Szalókon volt esperes-lelkész.
Madarász Imre (1846-1918)
Református lelkész. Tisza-Abádon, 1846. június 18-án született, apja Madarász István, anyja Salánki Julianna volt. A teológiát Debrecenben, 1869-ben kitűnően végezte. Tisza-Abádon öt hónapig volt segédlelkész, majd innen Karcagra került, és 1872-1918 között ott lelkipásztorkodott. A gyülekezet és a városi közélet vezérszemélyisége lett. 1887-1906 között 48-as függetlenségi országgyűlési képviselő, amely során 1896-ban Jókai Mórral szemben is megnyerte a választást. Lelkes szervezőmunkája nyomán nyílt meg Karcagon az első óvoda (1875), az V. majd a VI. népiskolai osztály (1875 és 76); előbb az V. és VI. (1894. és 95.) majd a VII-VIII. református gimnáziumi osztály (1906 és 07), épült új református gimnázium (1894), amit kibővítettek (1906). Közreműködött új járásbírósági épület, városháza (1910-11) építtetésénél, ártézi kút létesítése, piac és főbb utcák köveztetése, a város villamos hálózatba való bekapcsolása, a földmíves iskola alapítása terén is. Akkor még ugyanis az állami és egyházi vezetés karöltve munkálkodott minden településen. Nevét Karcagon utca őrzi, és 1995-ben a Kuthen utcai óvodát Madarász Imre Óvodai Intézménynek nevezték el. Hamvai Karcagon, a Déli temetőben, a ravatalozóval szemben nyugszanak.
Simonyi Elek (1855-1896)
Orvos. Kunhegyesen született 1855-ben. A Tisza-Abád lévő uradalom orvosa volt. Innen írogatott a magyar lapokba. 1896-ban halt meg a fővárosban.
Abádi Imre (1883-?)
Újságíró.1883-ban született Tisza-Abádon, az egykori izraelita népiskola épületében, ahol apja, Dunajecz Jakab tanított. Kereskedelmi és reáliskolai tanulmányokat végzett, majd hírlapírói pályára ment. 1904-ben Miskolcon novelláskötete jelent meg, melyben gyermekkorára emlékezik. 1912 után többször is megfordult Palesztinában. Élményei nyomán héber társalgókönyvet és útleírásokat írt.
Sváby Lajos (1935-2020)
Festő. Abádszalókon született 1935. február 4-én. Szülőfalujából korábban elkerült. A képzőművészeti Főiskolán 1954-60 között végezte tanulmányait Pór Bertalan és Kmetty János vezetésével. 1963-ban megkapta a tehetséges fiatal képzőművészek támogatására alapított Derkovits-díjat, 10 évvel később pedig munkásságát Munkácsy-díjjal értékelték. Műveiből több egyéni kiállítást rendezett Budapesten és a vidéki városokban. A Műcsarnok háromszor mutatta be legújabb alkotásait. Jelentős közéleti tevékenységet folytatott a Fiatal Művészek Stúdiójában, majd a Képzőművészek Szövetségének festő szakosztályán. 1975-től a Képzőművészeti Főiskola tanára. Két kiállítása is volt már szülőfalujában. 2009. szeptember 26-án Abádszalók Város Képviselő-testülete Díszpolgári címet adományozott a művésznek.
Ember Judit Katalin (1935-2007)
Filmrendező. Abádszalókon született 1935. május 16-án. 1959-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanári diplomát szerzett. Művészi pályáját a hatvanas évek elején a TV Híradó külső munkatársaként kezdte. 1964-68 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. Két éven át a Népszerű Tudományos Stúdió, 1970-től a MAFILM játékfilmrendezője. A Magyar Televízió számára is dolgozott. Fontosabb filmjei: A határozat (1972), a Tantörténet (1976), Fagyöngyök (1978). 2007. november 13-án Budapesten hunyt el.
Ember Mária (1931-2001)
Író, újságíró, műfordító, történész. A budapesti bölcsészkaron magyar-német szakos diplomát szerzett. 1950-től az Athenaeum Könyvkiadó lektorgyakornoka, majd az Irodalmi Újság újságíró-gyakornoka. 1951-től az Irodalmi Újság munkatársa. Az 1956-os eseményekben résztvevő társ, Hegedűs B. András meg nem tagadása, valamint a bűnösnek nyilváníttatott Magyar Nemzet fővádlottjaként hosszú időre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Azokban az években általános iskolai tanárként dolgozott. Az 1956-os forradalmat vállaló meggyőződéséért fél évtizedig a német nyelv és a magyar irodalom tanításából élt (1957-1961), a Neue Zeitung munkatársa (1961) és a Pesti Műsor szerkesztőségi tagja is. Testvére Ember Judit, rendező. 2003. szeptember 27-én a település könyvtára ünnepélyes keretek között vette fel az írónő nevét.
Dr. Abádi Nagy Zoltán (1940-)
Nagy Zoltán 1940. november 16-án született Abádszalókon. Felmenői közül apai nagyapja (Nagy László) – „a rektor úr” 23 évig volt a település igazgató kántortanítója, míg anyai nagyapja (Polyák Bálint) főmolnár, aki megjárta az orosz hadifogságot, ahonnan több társának és földijének is segített hazajutni.
Szülei Nagy Zoltán és Polyák Irén, akikről a Professzor Úr egy írásában így emlékezik meg: „A pedagógusdinasztiából kiütő, agrárvégzettségű apám vállalta az állástalanságot jelentő „rendszer ellensége” bélyeget, mert nem akarta, hogy ideológiai gerinctelenség vessen árnyékot utódaira. Hatalmas olvasottságú anyám a legreménytelenebb években is Dickenst, Mark Twaint, Mikszáthot szerzett valahonnan a karácsonyfa alá. Kapálás, aratás közben Gárdonyi-regényeket mesélt nekünk.”
A szellemi és ideológiai táplálék tehát a nehéz gyermekévekben (német majd szovjet megszállás, a Rákosi-korszak) is megvolt, pedig a családnak sokszor fenyegetettségben, kilátástalanságban kellett élnie, folyamatos kitartásra, megfeszített fizikai munkára berendezkedve. A „rendszer ellenesség” a továbbtanulni vágyó gyermek életét is megnehezítette (hiszen kis híján villanyszerelő lett belőle), de több tanára és osztályfőnöke is kiállt mellette, ezért kerülhetett a nagy múltú kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumba. 1956-ban gimnazistaként ujjongó örömmel fogadta a forradalom hírét és aktívan részt vállalt a kisújszállási diákok követeléseit tartalmazó röplap készítésében. Bár később ezért megfenyegették, többször kihallgatták, de szerencsére tanulmányait tovább folytathatta.
Az iskolás éveire később Professzor Úr így emlékezett vissza: „meghatározó volt az értékrendi, emberi, tartásbeli minta, melyet az általános iskolától és a gimnáziumtól kaptam.”
1958-ban az érettségire és orvosi pályára készülő fiatalember súlyos tüdővérzést kapott, így csak később jelentkezhetett, immár az orvosi pályától elfordulva a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-angol szakára.
Itt került kapcsolatba Országh László professzorral, nemzetközi hírű tudóssal, a hazai amerikanisztika megalapítójával, aki kezdetben tanára, majd később mentora és atyai jó barátja lett. Ő javasolta Nagy Zoltán számára, amikor első publikációit készítette, hogy a sok „Nagy” közül különböztesse meg magát. Nagy Zoltán a szülőfalujához ragaszkodás jeleként az „Abádi” név felvétele mellett döntött. Országh László hatására lett harmadéves korától angol egyszakos hallgató, ami nagy elismerés, hiszen csak professzori javaslatra lehetett egyszakosodni, és csak akkor, ha a leadandó szak is kiválóan ment. Így 1965-ben angol szakos középiskolai tanári oklevelet szerezhetett, majd pedig a Kossuth Gyakorló Gimnáziumban taníthatott 5 éven keresztül.
1969-ben megszerezte az egyetemi doktorátust. A doktori értekezését a Leeds-i Egyetemen, Angliában írta. 1970-ben Országh László professzor közreműködésével visszakerült az egyetemre, ahol 1971-ben egyetemi adjunktusnak nevezték ki, de angol szakfelügyelői megbízást is kapott. 1972-ben amerikai kutatói ösztöndíjat nyert el Észak-Karolinába, mely után az anglisztikai témáról az amerikai kutatási témákra váltott, így kandidátusi értekezése már amerikanisztikából készült. 1981-től docensi előléptetésben részesítették, majd pedig 1993-ban, az akadémiai doktori fokozat megszerzése után, egyetemi tanárrá nevezték ki. A 80-as 90-es években több külföldi egyetemen (Salzburg, Jyvӓskylӓӓ (ejtése: jüvesküle), Minnesota, Oklahoma, Texas, Kalifornia) volt vendégprofesszor, valamint meghívott egyetemi tanár. 1990-es hazatérésekor, vette át a Kossuth Lajos Tudományegyetem Angol Tanszékének vezetését, majd a három tanszékkel megalakult Angol-Amerikai Intézet alapító Intézetigazgatója, azon belül az Észak-amerikai Tanszék alapító tanszékvezetője lett.
A tudományos közéletbe is aktívan bekapcsolódott, akadémiai bizottságokban dolgozott, részt vett az OTKA Társadalomtudományi Kollégiumában, alapítója volt a Magyar Anglisztikai Társaságnak, szervezte az Amerikanisták Magyarországi Társaságát, kétszer volt a Magyar-Amerikai Fulbright-bizottság elnöke, részt vett a Magyar Akkreditációs Bizottság munkájában és több folyóiratot is szerkesztett. Összes tudományos és felsőoktatási tárgyú közleményeinek száma: több mint 200. Témavezetői tevékenysége során eddig vezetésére bízott PhD doktoranduszok száma 23 fő. Ezek közül abszolutóriumot szerzettek száma 17 fő. Témavezetettjei közül a korábbi doktori rendszerben sokan, míg a PhD-rendszerű doktori képzésben pedig 5-en szereztek PhD fokozatot és két témavezetettjének a doktori cselekménye folyamatban van.
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tehetséges oktatóját dékáni és az egyetemi felső vezetésben való közreműködésre is felkérte. Abádi Nagy Zoltánt 1992-ben a KLTE Bölcsészettudományi Karának dékánjává választották, majd pedig 1993-ban 30 év után az első bölcsészrektorrá választották. 1995-ig volt rektor. Ebben az időszakban hatalmas átalakulások zajlottak a magyar felsőoktatásban, beleértve az intézményi integráció előkészítését is, hogy tehát több elődintézmény egyesülésével létrejöjjön a mai Debreceni Egyetem. Az integráció eredményeként a volt Kossuth Lajos Tudományegyetem karokra oszlott, ők lettek a Tudományegyetemi Karok, ennek pedig 2003-2005 között alapító elnöke és rektorhelyettese Abádi Nagy Zoltán.
2005-től a vezetői megbízásoktól visszavonultan a tanításnak, a kutatásnak és a tudományos közéletnek szenteli az idejét. A Debreceni Egyetem Észak-Amerikai Tanszékén professor emeritus és az egri Eszterházy Károly Főiskola Amerikai Tanszékén egyetemi tanár.
A kutatómunkáját is mind a mai napig folytatja. Kutatásait és szűkebb érdeklődési területét a 18. századi angol szatíra; kortárs amerikai regény; kulturális narratológia (posztmodernizmus; az entropikus, a fekete humoros, a minimalista próza; a narratíva kulturalizációja) teszi ki.
Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Például: A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével; Szent-Györgyi Albert díjjal, Országh László díjjal, A Debreceni Egyetemért Díjjal; Az Eszterházy Károly Főiskoláért” Díjjal; Pro Scientia Éremmel, A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hallgatóiért” Díjjal. A kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem díszdoktorává fogadta, többek között a nemzetközi kapcsolatépítésben és a közép-európai felsőoktatás korszerűsítésében végzett munkájáért. Gimnáziumi angol tankönyveiért, regényfordításaiért és kritikai írásaiért a Tankönyvkiadó, az Európa Könyvkiadó és az Akadémiai Kiadó kiadói nívódíjakban részesítette.
Abádi Nagy Zoltán munkásságát 2011-ben díszpolgári címmel ismerte el a debreceni városi közgyűlés, az indoklásban többek között az szerepelt, hogy a professzor a fiatalok több generációját ismertette meg az USA kulturális értékeivel. A Debrecen Televízió pedig 2015-ben „A mondat becsülete” címmel egyórás portréfilmet készített róla.
A magánéletben boldog és elégedett apa és nagyapa. Jelenleg külföldön élő lánya, Katalin szintén szakmabeli, amerikanista, az amerikai indián irodalom és kultúra eredményes kutatója, ebből szerzett doktori fokozatot.
Prof. Dr. Abádi Nagy Zoltán Abádszalókhoz való ragaszkodása végigkísérte egész eddigi életútját. Őt idézve: „az Abádi szónál sokkal többet köszönhetek Abádszalóknak. Értelmes, megtartó közösség, mely ha tehette, a legnehezebb időkben is aktívan óvta értelmiségét. Igen az „örökség” meghatározható, de nehezen szavakba önthető, mert a véredbe, a csontjaidba, az idegeidbe épült be, azokban hordozod. Életem első 14 évét töltöttem ott, és azt követően is nagyon sok időt. Ami a hazajárást illeti, most már édesanyánk is elment, testvéreim sem ott élnek, kevesebbet fogok hazalátogatni.”
Mi, Abádszalókiak nagyon örülünk és büszkék vagyunk, hogy ma a 75. születésnapján, e jeles alkalomból hazalátogatott és személyesen kifejezhetjük tiszteletünket és hálánkat. Mi pedig, abádszalóki, Debrecenben tanuló egykori és jelenkori egyetemisták még inkább büszkék vagyunk Önre, mint Egyetemünk kiemelkedő oktatójára, kutatójára és vezetőjére.
Az Úr áldását kérjük további munkásságára és kedves családjára. Kívánunk Önnek nagyon sok erőt és egészséget, és tiszta szívből gratulálunk Abádszalók Város Díszpolgári Címének elnyeréséhez.
Dr. Antal Károly (1923-1985)
Tanár. 1923. augusztus 9-én Kenderesen született és Abádszalókon 1985. március 2-án halt meg. Tanulmányait Kisújszálláson kezdte, majd a pesti és a debreceni egyetemen folytatta. A bécsi egyetemen állami ösztöndíjjal tanult, majd Debrecenben magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Élete folyamán a népi hagyományok lelkes gyűjtője és megőrzője volt. 1961-ben társszerző volt az „Abádszalók földje, népe, kultúrája" című könyvnek. Felnőtt honismereti szakkört vezetett, amelyben pedagógus feleségével nagyon jelentős helyi tárgyi emlékeket és hagyományokat gyűjtött. Értékes feljegyzései és gyűjteménye ma is forrásértékű jelentőségűek a település történelmi, földrajzi, néprajzi műveltségének feldolgozása számára.
Ifj. Dr. Antal Károly (1956-)
Biológus. A kisújszállási gimnáziumban érettségizett, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen biológus képzettséget szerzett. 1985-ben lett doktora. Debrecenben a KLTE Kolloid Kémiai Tanszékén dolgozik, mint adjunktus. Számos tudományos munkával rendelkezik. Gyógyászati segédeszköz készítése jelentős. 1996-ban a New York-i Akadémia tagjává választották.
Csikós Nagy Márton (1946-)
Fafaragó és szobrászművész. Karcagon érettségizett 1964-ben a mezőgazdasági technikumban. Eleinte festegetett, majd ötvös munkával is foglalkozott. 1970-től foglalkozik fafaragással. Határon túli kiállításokat is rendezett a műveiből, pl. Bécsben és Montrealban. Jelenleg Somogyságon él.
Jenei Gyula (1962-)
Újságíró, költő. Abádszalókon született 1962. április 19-én. Kunhegyesen tanult, majd a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Több verseskötete jelent már meg. Az Eső című irodalmi folyóirat főszerkesztője.
